Celia Cruz
(1925. október 21.- 2003. július16. )
Kubai salsa énekes volt, illetve egyike a 20. század legsikeresebb kubai előadóinak, 33 aranylemezzel.
A “Salsa királynője”-ként volt híres nemzetközileg, úgy mint "La guarachera de Cuba".
Karriere legnagyobb részében New Jersey-ben élt, az Egyesült Államokban és számos latin-amerikai országban tevékenykedett.
Celia Cobo a Billboard magazinból egyszer azt mondta, hogy “Cruz kétségtelenül a legismertebb és legbefolyásosabb női alak a kubai zene történetében”. Cruz egyszer egy interjúban azt mondta, hogy “ha lett volna rá lehetőségem, nem táncoltam és énekeltem volna, hanem tanár lennék, ahogyan az apám is akarta“.
Celia Cruz Havanában, Kubában született, Catalina Alfonso és Simon Cruz második gyermekeként. Az 1930-as éveiben, Kuba változatos zenei környezetében felnőve, Cruz rengeteg olyan előadót hallgatott, amelyek később hatással voltak felnőtt karrierjére, úgy mint Paulina Alvarez, Fernando Collazo, Abelardo Barroso, Pablo Quevedo, Arsenio Rodriguez, és Arcaño y sus Maravillas.
Cruz a Radio Garcia-Sierra "Hora del Té" rádiójánál, a havanai rádiónál kezdett énekelni. Az első felvételeit 1948-ban Venezuelában rögzítették.
1950-ben volt az első jelentős áttörés, miután a Sonora Matancera, egy híres kubai zenekar első énekese elhagyta a csapatot és Cruz-t hívták meg énekesnek. A zenekar állandó beugrójaként először a közönség nem szívlelte. Ennek ellenére, a zenekar kiállt mellette és Cruz hamarosan híres lett Kuba-szerte. Tagsága 15 éve alatt a banda körbeutazta Latin-Amerikát, híressé válva "Café Con Leche" (Kávé tejjel) néven. Cruz ismertté vált a névjegyévé vált Azúcar!", ("Sugar!") kiáltása révén.
Fidel Castro 1960-as hatalomátvételét követően, Cruz és Knight nem tértek vissza szülőföldjükre, hanem az Egyesült Államok polgárai lettek.
1966-ban, Cruz és Tito Puente egy olyan társulást hoztak létre, amely a Tico Recordsnak nyolc albumot hozott. A lemezek nem voltak olyan sikeresek, mint várták, Cruz később csatlakozott a Vaya Recordshoz, ahol beállt a zongorista Larry Harlowhoz és hamarosan a new yorki Carnegie Hall-ban vezetett koncertet.
1974-es albuma, a Celia y Johnny, Johnny Pacheco-val, nagyon sikeres volt, Cruz hamarosan a Fania All Stars nevű bandában találta magát, amely a Vaya Records tulajdonában álló, Fania védjegyet viselő bandák salsa zenészeiből álló együttese volt. A Fania All Starts-al, Cruz-nak lehetősége nyílt ellátogatni Angliába, Franciaországba, Zaire-be és visszautaznia Latin Amerikába.
Celia Cruz énekelte a jellegzetes spot-ot a WQBA rádióállomásnak, amit azelőtt a "La Cubanísima"-ként ismertek: “Én vagyok Kuba hangja, erről a Földről, távol vagyok,…, szabad vagyok, WQBA vagyok, a legkubaibb. (You soy de Cuba, la voz, desde esta tierra lejana, ..., soy libertad, soy WQBA, Cubanísima!)
A 80-as években Cruz számos körutazást tett Latin Amerikában és Európában, bárhová, ahová ment, számos koncertet és televízós show-t adott. Amikor 1988-ban részt vett a Salsa című hollywood-i produkcóban, Draco Cornelio Rosa mellett, a különböző módozatok egyvelegét indította el.
1990-ben, Cruz – Ray Barettoval Grammy Díjat nyert a Legjobb Trópusi Latin Előadás-ért: Ritmo en el Corazon. Később egy jubileumi albumot rögzített Sonora Matancera-val.
1992-ben Antonio Banders-szal és Armand Assante-vel szerepelt a The Mambo Kings című filmben,
1994-ben Bill Clinton elnök a Nemzeti Művészetek Érmével jutalmazta Cruzt.
2001-ben, készített egy új lemezt, amelyben Johnny Pacheco volt az egyik producer.
2003. július 16-án, agydaganatban halt meg otthonában, Fort Lee-ben, New Jersey-ben.
|
