Héctor Lavoe
Héctor Juan Pérez Martinez (1946 szeptember 30 – 1993 június 29) Puerto Ricoi salsa énekes volt. Ponce városának Machuelito nevű negyedében született és nevelkedett.
Jesús Sánchez Erazo hatására iratkozott be a helyi zeneiskolába. 17 éves korában New York-ba költözött. Az ott töltött első héten már vokalistaként dolgozott Robert García sextet formációjában. Emellett számos más együttesben is énekelt, például az Orquesta New York-ban, Kako All-Stars-ban és Johnny Pacheco bandájában.
1967-ben Lavoe csatlakozott Willie Colón bandájához, ahol szintén vokalistaként énekelt. Így Colón számos nagy slágerében hallhattuk, mint például az ‘El malo’-ban és a ‘Borinquen’-ben. Idővel Lavoe a drogok rabjává vált, és rendszeresen elkésett a fellépésekről. Colón ezért úgy döntött, hogy befejezi a közös munkát Lavoe-val , már ami a színpadi fellépéseket illeti; de jó barátok maradtak és a stúdióban továbbra is együtt zenéltek.
Lavoe később aztán szóló énekes karrierbe kezdett, és megalapította saját együttesét. Több slágerük is volt: ‘El Cantante’, ‘Bandolera’ és ‘El periódico de ayer’. (Az ‘El Cantate’-t Ruben Blades-zel, a ‘Bandolera’-t Colónnal, a ‘Periódico’-t Tite Curet Alonso-val együtt játszotta.) Ebben az időben a Fania All Stars is gyakran meghívta őt vokalistának.
1979-ben Lavoe mély depresszióba esett, és segítségért fordult egy paphoz (Santeria felekezetből), hogy legyőzze drogfüggőségét. Egy rövid rehabilitáció után apja, fia és anyósa halála visszavetette a gyógyulásban. Ezek az események és az, hogy HIV vírussal diagnosztizálták végül az öngyilkosságba kergették Lavoét, egy hotelszoba balkonjáról vetette le magát a mélybe. Azonban túlélte az ugrást, és mielőtt még egészségi állapota rosszra fordult volna, kiadott egy albumot. 1993 június 29-én halt meg AIDS-ben.
Kezdetek
Héctor Ponce-ban, Puerto Rico-ban született. Szülei Pachita és Luis Pérez. A város Machuelito negyedében nőtt fel. Már kisgyerekként kedvet kapott a zenéléshez, lévén hogy családja is tehetséges volt zeneileg. A nagyapja, Don Juan Martínez énekes volt.
Erősen vitatott/provokáló dalokat énekelt, melyek gyakran nemcsak szóbeli de tetlegességig fajuló konfliktusokat váltottak ki. Nagybátyja közismert kubai gitár (tres) művész volt Ponce-ban. Édesanyja, Pachita gyönyörű hanggal megáldott énekesnő volt, és a helyiek körében szintén jól ismert. Édesapja, Luis énekelt és gitáron játszott triókban és nagyobb bandákban, ezzel biztosítva a megélhetést feleségének és nyolc gyermekének. Héctorra a legnagyobb hatással a Puerto Rico-i énekesek voltak, mint Jesus Sanchez Erazo, ismertebb nevén “Chuíto el de Bayamón”, a sziget egyik legsikeresebb népdal énekese, valamint Daniel Santos. A későbbi karrierje során Héctor-nak volt szerencséje mindkét művésszel együtt dolgoznia.
Héctor a helyi Juan Morel Campos Zenei Általános Iskolába járt, ahol a szaxofon volt az első hangszer, melyen megtanult játszani. Osztálytársa volt például Jose Febles és a minden hangszeren játszani tudó Papo Lucca. Egyik tanára nagyon szigorúan megkövetelte a kiváló előadásmódot, színpadi fellépést és jómodort. Héctor igazi szupersztár akart lenni, ezért 17 évesen otthagyta az iskolát, és egy tíztagú zenekarban kezdett énekelni.
Röviddel ezután, apja akarata ellenére New York-ba utazott 1963 május 3-án. Édesapjának volt miért aggódnia, hiszen Héctor egyik idősebb bátyja is New York-ba ment, ahol meg is halt kábítószer-túladagolásban. Éveknek kellett eltelniük, mire Héctor ki tudott békülni apjával.
Megérkezés New York-ba
Egyik nővére, Priscilla várta Héctor-t a New York-i repülőtéren. Az első dolog, amit megérkezése után tett, az volt, hogy meglátogatta El Barrio-t, az úgynevezett New York-i Spanyol Hárlem-et. Héctor nagyon csalódott volt attól, amit ott látott. Puccos Cadillac-ekre, magas, márványból készült felhőkarcolókra és fasoros utakra számított, nem lepusztult házakra és mocskos utcákra. Így inkább nővére lakásában lakott, Bronx-ban.
Az első héten Hécort meghívta egy szintén zenész gyerekkori barátja, Roberto Garcia egy újonnan alakult sextet formáció próbájára. Mikor megérkezett a stúdióba, éppen a romantikus bolero-t, a ‘Tus Ojos’-t próbálták. A vokalista hamisan énekelte a dalt, Héctor pedig jó szándéktól vezérelve megmutatta, hogyan kellene ezt helyesen énekelni. Lavoe-t hallva a csapat rögtön felajánlotta, hogy legyen a vokalistájuk, amit Héctor azonnal el is fogadott.
Kis idő elteltével több bandához is csatlakozott a műfajban, például Orquesta New York-hoz, Kako All-Stars-hoz és Johnny Pacheco-hoz. Hogy Héctor-t megkülönböztesse a többi latin zenésztől, az egyik menedzsere Felipe Rodriguez becenevét a “La Voz”-t adta neki (A Hang), amit aztán kicsit megváltoztatott, így született meg Héctor művészneve, a Lavoe.
1967-ben találkozott a salsa zenésszel, Willie Colón-nal. Pacheco, mint a Fania Records társtulajdonosa és zenei igazgatója ajánlotta Colón-nak Lavoe-t első albuma ‘El Malo’ című dalához vokalistának. Annyira jól sikerült a felvétel, hogy Colón az összes többi számot is az albumról Lavoe-vel vette lemezre. Willie sohasem kérte meg hivatalosan Lavoe-t, hogy csatlakozzon az együtteséhez, csak ennyit mondott neki az első felvétel után: “Szombaton este 10 órakor kezdünk az El Tropicoro Club-ban.”
A közösen felvett album sikere alapvetően megváltoztatta Colón és Lavoe életét is. Colón zenéje nyers, agresszív, a harsona összes hangját megszólaltató salsa zene volt, melyet úgy látszott a rajongók nagyon szerettek. Lavoe pedig kiegészítette ezt a stílust tiszta hangjával, ügyes improvizációkkal és humorérzékével. Héctor-t azonnal elismerték, állandó munkája lett és elég pénze ahhoz, hogy kényelmes életmódot folytathasson. Olyan gyorsan történt mindez, hogy nem tudta, hogyan bírkózzon meg a hirtelen jött sikerrel.
Még ugyanebben az évben Lavoe romantikus kapcsolatot kezdett Carmen Castro-val. Castro teherbe esett, ennek ellenére nemet mondott a házasságra, mivel szoknyavadásznak tartotta Héctort. Lavoe első fia, José Alberto Pérez, 1968 október 30-án született. Éppen José keresztelő ünnepsége közben Héctor telefonhívást kapott Nilda “Puchi” Roman-tól (akivel szintén romantikus kapcsolatott tartott fenn egyidőben Carmen-nel), hogy terhes. Második fia, Héctor Jr. 1969 szeptember 25-én jött a világra. Roman és Lavoe összeházasodtak, és felesége kérésére, minimum kapcsolatott tartott fenn Castro-val és José Alberto-val.
Zenei karrier
Willie Colón-nal töltött évek
1970-ben Colón és Lavoe lemezre vették az elsőt a két “Asalto Navideno” albumból, ami jellemzően Puerto Ricoi népzenéket dolgozott fel, mint Ramito dalát a “Patriay Amor”-t (amit átneveztek “Canto a Borinquen”-re). De eredeti szerzemények is hallhatóak rajta.
Miközben sikerekben fürdött, Héctor komoly drogfüggővé vált. Heroinnal és orvosi receptre kapható drogokkal élt. Függősége miatt egyre gyakrabban késett el fellépésekről, előfordult az is, hogy egyáltalán meg sem jelent. Bár Colón megszakította vele a közös munkát, megpróbált segítségére lenni és orvosi ellátást keresni Lavoe-nak a rehabilitációhoz.
Lavoe hanyagságát gyakran közömbösítette megnyerő fellépése a színpadon. Inkább már stand-up –ra hasonlított az előadása. Elhíresült incidens történt az egyik előadás közben, mikor is egy Puerto Ricoi danzát Colón bandájából felkért táncra egy középkorú néző. Lavoe durva sértéssel válaszolt a kérésre, mire az úr úgy megverte, hogy majdnem kórházba került. Az esetről később megemlékezett egy Colón albumban, az “El Juicido”-ban (A Megpróbáltatás), ahol egy danza részt/bekezdést szentelt a Rafael Munoz dalban, a “Sonando Despierto”-ban, melyet Lavoe pléhpofával adott elő, címe pedig ez volt: “!Paratí, Motherflower!”. (szépítő kifejezés az“Ez a tiéd, faszfej! -re)
Colón bandájában még számos sláger született, mint a “Calle Luna, Calle Sol”, és a santeria (egy karibiai vallás) ihlette “Aguanilé”. Egy Pacheco dalt is lemezre vett a banda, a “Mi Gente”-t, aminek inkább az élő verziója vált ismertté, melyet Lavoe a Fania All Stars-szal adott elő.
Lavoe szóló karrierje
1973-ban, Willie Colón abbahagyta a turnézást, és már csak a lemezkészítésnek és egyéb üzleteknek szentelte magát. Lavoe ekkor esélyt látott arra, hogy saját zenekart alapítson, melyben ő lehet a főnök. Bandájával beutazta a világot, emellett pedig a Fania All-Stars-ban is énekelt.
Ezen meghívások alkalmával ő és csapata számos show-ban is szerepelt. Egyik ilyen volt a Kinshasa tartományban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban tartott boxgála, a “The Rumble in the Jungle” (Dörgés a Dszungelben). Ahol Muhammad Ali és George Foreman vívott ökölharcot a WBC és a WBA nehézsúlyú világbajnoki övéért.
A Fania All Stars számos szerzeményüket játszotta koncertjein. Lavoe is velük tartott, amikor a Yankee Stadionban léptek fel 1975-ben, ahol a banda egy kétrészes produkciót rögzített “Live at Yankee Stadium” címmel. Az eseményen a Fania és a Vaya Records legjobb vokalistái énekeltek. Lavoe mellett ott volt Ismael Miranda, Cheo Feliciano, Justo Betancourt, Esmael Quintana, Bobby Cruz, Pete ”El Conde” Rodriguez, Santos Colón és Celia Cruz. Lavoe a Fania All Stars tizenöt különböző fellépésén vett részt, összesen huszonhárom dalban énekelve.
Ezenkívül három filmben is szerepelt, melyek producere a Fania Records volt. Ezek a következők: Fania All Stars: Our Latin Thing, Fania All Stars: Salsa valamint a Celia Cruz és Fania All Stars: Live in Africa. A Colón albumok mind bestseller-ek lettek, Puerto Rico-ban és a többi latin amerikai országban is:
• A Tite Curet Alonso féle“ El Periódico de Ayer” négy egész hónapon át vezette a toplistákat Mexikóban, de nagy sláger volt számos karibiai országban és Dél-Amerikában is.
• Producerként, Willie Colón Lavoe-ra bízta a Ruben Blades által szerzett “El Cantante” című dal lemezre éneklését, Blades tiltakozása ellenére. (Blades saját maga szerette volna lemezre venni a dalt.) Azóta már Blades sokszor elismerte, hogy Lavoe klasszikussá tette a dalát, és teljesítménye magasan túlszárnyalta azt, amit ő valaha is tudott volna produkálni.
• Lavoe dala a “Bandolera” nagy siker lett Puerto Rico-ban annak ellenére, hogy a puerto rico-i feministák igencsak tiltakoztak a dal szövege ellen.
• A Nicolás Guillén versét megzenésítő “Sóngoro Cosongo” című dal szintén nagy sláger lett.
• A vitatott jibaro (hegyi vagy erdei embert jelent Puerto Rico-ban) dalt a “Joven Contra Viejo”-t Lavoe és Daniel Santos-szal adta elő, az életkorukból fakadó különbségek próbálva összeegyeztetni a színpadon, nem kevés humorral párosítva és Yomo Toro négyes ütemű zenéjével a háttérben. Még egy nagy sikerű karácsonyi album szerepelt a Billboard Greatest Hits listáján 1979-ben. Hallható volt rajta egy dal az énekes, zeneszerző Miguel Poventud-tól, az “Una Pena En La Navidad”.
• Lavoe utolsó slágere az “El Rey de la Puntualidad” volt. ( A Pontosság Királya) Egy humoros karikatúra saját magáról, mivel mindig késett és esetenként ellógott a show-król.
Lavoe megfogadta a Santeria pap tanácsát, és megszakította az összes kapcsolatát a családjával és barátaival két hónapra. Héctor-nak így sikerült visszanyernie önbizalmát és megszabadult drogfüggőségétől.
Ám gyógyulását követően Lavoe élete romokba tört tragikus események, érzelmi zűrzavarok és a fájdalom miatt. Anyósa és édesapja elhunyt, és a 17 éves Hector Jr.-t véletlen balesetben lelőtte egy barátja. Ekkor diagnosztizálták nála a HIV vírus fertőzöttséget is, a vírust, mely idővel az AIDS kialakulásához vezet. Lavoe eljutott teherbíró képességének a határáig és összeomlott.
1988 június 25-e éjszakáján Héctor-nak fellépése volt a Rubén Rodríguez Kolosszeumban, Bayamónban. De a koncertjegyek eladási száma alacsony maradt, ezért Ralph Mercado, a koncert szervezője, lefújta az eseményt. Viszont Héctor a végzettel dacolva, és tudva, hogy valószínűleg ez az utolsó alkalom, hogy Puerto Rico-ban játszhat, úgy döntött, hogy mégis fellép a közönség előtt, akik már megvették a jegyet.
A következő napon, 1988 június 26-án Héctor megkísérelte az öngyilkosságot. A puerto rico-i Regency Hotel kilencedik emeletéről ugrott ki. Sohasem derült ki a konkrét ok. Bár túlélte a zuhanást, egészségi állapota már sohasem jött helyre, az AIDS elhatalmasodott rajta, melyet élete drogos időszakában, mások által is használt tűktől szerzett.
1990-ben Héctor utolsó alkalommal lépett színpadra a Fania All Stars-szal New Jersey-ben. Ez egy “visszatérés” koncert volt, de Héctor pár sor eléneklésére sem volt képes kedvenc dalából, a “Mi Gente”-ből.
Héctor szegénységben halt meg 1993 június 29-én egy New York-i kórházban. Halála oka AIDS okozta komplikációk hivatalosan. A Bronx-i Saint Raymond Temetőben helyezték nyugalomra. 2002 júniusában a család kérésére őt és fiát exhumálták. Ponce-ban pedig újra eltemették őket, özvegyével, Nilda-val együtt, aki pár héttel azelőtt hunyt el.
Posztumusz elismerések
Lavoe élete két életrajzi film alapjául is szolgált. Az első címe “El Cantante” volt, szereplői pedig olyan kiemelkedő hírességek voltak, mint a salsa művész Marc Anthony, aki Lavoe-t játszotta, és Jennifer Lopez, aki Héctor feleségét, Nildát. (Akit a közeli barátok csak Puchi-nak szólítottak.) A salsa énekes La India pedig saját magát játszotta a Lavoe életéről szóló filmben, melynek a címe: “The Singer” volt. (Az Énekes) Raul Carbonell-lel a főszerepben. A film forgatását 2008 augusztusában felfüggesztették, miután a rendező, Anthony Felton kijelentette, hogy a film költségvetése kimerült. Válaszul Carbonell meg azt jelentette ki, hogy ebben az esetben megfontolja, hogy egyáltalán részt vesz e a produkcióban, ha a munka folytatódna.
A két film mellett, egy Broadway produkciót is Lavoe életének dedikáltak, “Quién mató a Héctor Lavoe? (Ki Ölte meg Hector Lavoe-t? ) címmel, amely nagy siker lett a késői kilencvenes években. Domingo Quinones játszotta a főszerepet. Carbonell döntését, miszerint kivonja magát a további munkából az ösztönözte, hogy részt vett a Quien Mato a Héctor Lavoe? puerto rico-i turnéján, amit elképzelhető volt, hogy Peru-ban és Colombia-ban is bemutatnak. 2007-ben kiadtak egy megemlékező albumot, számos reggaeton művész előadásával, mint Don Omar, aki Lavoe hangját próbálta visszaadni.
|
