Ricardo "Richie" Ray
Ricardo "Richie" Ray (született 1945. február 15.) zongoravirtuóz, énekes, zenei rendező, zeneszerző és vallásügyi miniszter. "El Embajador Del Piano" – ként ismert. (“A zongora nagykövet”).
Ray (született "Ricardo Maldonado") Brooklyn-ban látta meg a napvilágot, puerto rico-i szülők gyermekeként. Ray apja, Pacifico Maldonado, kiváló gitáros volt.
Szülei már 7 éves korában zongoraórára járatták. Az életre szóló baráti kapcsolata Bobby Cruz-zal 5 évvel később alakult 1957-ben, amikor Ray basszusgitározni kezdett egy Cruz által vezetett bandában. Ez a párosítás volt a kezdete az egyik legnagyszerűbb salsa duó-nak a salsa zene iparban.
A brooklyni zeneművészeti konzervatóriumba járt, az előadóművészetekről híres főiskolára és a Juilliard Zeneiskolába. Ezek a tapasztalatok további fejlődéshez és zenei képzettségének finomításához nagyban hozzájárultak. Ráadásul, kellőképpen jártassá vált a latin zene különböző variációiban, mint a Guajira, cha-cha-cha, bolero, stb.
Ray 1963-ban, 1 év után otthagyta a Juilliard-ot, hogy megszervezhesse saját zenekarát, illetve teljes egészében ennek szentelje idejét. Ez egy évvel azt követően volt, hogy Cruz vezető vokalistának állt be a csapathoz.
1964-ben szerződött a Fonseca Records-al és kiadta debütáló albumát, Ricardo Ray Arrives-Comejen. Az albumon kiemelkedő slágerek szerepeltek, úgy mint a"Mambo Jazz", "Comejen", "Viva Richie Ray", "El Mulato", "Suavito", "Pa' Chismoso Tu" és a Si Te Contaran".
1966-ban a csapat az Alegre-hez szerződött át, 9 lemezt rögzítettek. 1970-ig volt a Tico/Alegre tagja, ez idő alatt olyan slágereket gyártottak, mint a Richies Jala Jala", "Mr. Trumpet Man", "Señor Embajador", "Aguzate" (Aranylemez díjas), "Amparo Arrebato", "Traigo De Todo" és a spanyol verzzióban készített Frank Sinatra-féle "My Way" "A Mi Manera" néven.
Az Alegre-nél töltött idő alatt Ray 2 albumot készített az UA Latinoval is. Ezeken a lemezeken szólalt meg a "Viva Ricardo" és az arany "El Diferente". A csapat a number one sláger "Colorin Colorado"-t is elkészítette, míg az "El Diferente", "Feria En Manizales" és az "Ay, Compay!" dalok pedig Latin Amerikában kerültek a slágerlisták élére.
1968-ban Ray és Cruz már öt éve dolgoztak együtt, legtöbb dalukat közösen írták, és a Los Durisimos című album esetében először, megosztották a költségeket. Ezen a lemezen szerepeltek olyan slágerek, mint az "Agallu", "Pancho Cristal", "Adasa", és a "Yo Soy (Babalu)" Innentől kezdve a csapat tagja hivatalosan is Richie Ray and Bobby Cruz lett.
1970-ben Ray és Cruz elhagyták New York városát és San Juan-ba, Puerto Ricoba költöztek mind szakmai, mind magán okokból egyaránt. Nyitottak egy éjszakai bárt, de ennek vezetése túl sok időt vett el tőlük, így nemsokkal később úgy döntöttek, hogy eladják annak érdekében, hogy a művészetre koncentrálhassanak. Ugyanebben az évben, Ray és Cruz az új Vay Records-val szerződtek, ami a Fania Records egyik leányvállalata.
1971-ben, kiadták a Sonido Bestial c. lemezt, ami az első volt a Vaya Records-nál és egyike a legjobbaknak az itt készítettek közül. A lemez aranyalbum lett, és újra a listák élére repítette őket. Többek között a "Señora”, a bolero verziójú tangó "Volver", a Ruben Blades által szerzett "Guaguanco Triste", illetve a salsa verziójú "Fire And Rain" című dalok szerepeltek a lemezen. Ezen a korongon szólalt meg a legimpresszívebb és legismertebb slágere, a "Sonido Bestial", ami egy klasszikus salsa mestermű.
1974-ben a dinamikus duo elnyerte a "The Kings Of Salsa" (A salsa királyai) címet a Coliseo Roberto Clemente-ben, San Juanban. 12 órán át, 24 zenekar versengett a címért, és Ray and Cruz győzedelmeskedett. Ezt követően özönlöttek a koncertek, interjúfelkérések, TV-s meghívások, még mozi ajánlatok is.
Mindezen sikerek ellenére, Ray komoly érzelmi problémákkal küszködött ezidő alatt. Kétségbeesésében az alkohol és a drogok felé fordult. Habár, életmódot szeretett volna változtatni, szenvedett a káros szenvedélyeitől.
Ezév augusztusában sokakat meglepett, amikor bejelentette, hogy “újászületett evangélikus keresztény” lett. Állítólagos élménye radikálisan megváltoztatta életét és karrierjét. Először Cruz nem akarta elfogadni Ray változását, de néhány hónapon belül Cruz maga is megtért.
Ezen drámai változások ellenére is a Ray&Cruz rajongók kitartottak támogatásukkal a duó mellett.
Az 1976-ban kiadott Reconstrucción aranylemez lett – ez volt a kilencedik. Aztán 1977-ben a Viviennel folytatták, 1980-ban a De Nuevo 'Los Durísimos' Again, és a legutolsó a Vaya Records-val 1987-ben az Inconfundibles, amelyen Ray és Cruz bejelentették visszavonulásukat a salsa zenéből.
Richie Ray és Bobby Cruz legtöbb rajongóját elveszítette és saját embereik között is ellentétek támadtak, amikor a keresztény salsa elképzelést javasolták. Azonban megálltak a lábukon és apránként visszanyerték a rajongók bizalmát. Elhagyták a hagyományos salsa jelleget és keresztény üzenettel párosított salsát játszottak, szövegesen is átdolgozva számos korábbi slágerüket. Ezek közül néhány, pl. a "El Sonido La Bestia", "Mas Que Vencedores", és az "Aguzate". Készítettek néhány új dalt is, mint a "Los Fariseos", "Timoteo", és a "Sipriano".
Keresztény hitük őszintesége nem csak a zenében jelent meg. Mindketten pásztorok és több, mint 20 templomot alapítottak Puerto Rico és az Egyesült államok szerte. Később mindketten visszavonultak, de ezidő alatt is adtak ki albumokat a korábban rögzített számokból.
1991-ben Ray és Cruz újra összeálltak egy sikeres koncert erejéig San Juan-ban majd újra New Yorkban. Következő alkalommal 1999-ben álltak össze egy bayamoni koncertre, melyen néhány korai és vallálos dalukat adták elő az előben rögzítette eseményen. Ez annyira jól sikerült, hogy az Universal Records szerződést ajánlott nekik és a páros újra aktívan dolgozni kezdett.
Ray és Cruz 2000-ben kocertsorozatot adott San Juan-ban.
2003-ban folytatták a fellépéseket, olyan helyeken, mint a Copacabana Club New Yorkban.
2005-ben egy teljesen új albumot adta ki, 14 számmal, mint pl. a "El gallo y la vaca", "La bailarina", "Quim Bon Bori", "Vive contento", "Soy boricua" y "Va a llover". 2006-ban Richie Ray és Bobby Cruz latin Grammy-díjat nyertek.
Ray jelenleg Floridában él feleségével, zeneileg aktív és sűrűn látogatja a templomokat, melyeket ő és Cruz alapítottak az Egyesült Államokban és Latin-Amerika szerte. Ricardo Rayt azóta is az egyik legjobb zongoristaként tartják számon a Salsa zenében.
Richie Ray & Bobby Cruz 2008. augusztus 16-án ünnepelte zenei életük 45.évét egy több, mint 3 órán át tartó koncerttel a Miguel Agrelot Coliseum-ban.
|
