Rubén Blades
Rubén Blades Bellido de Luna (született 1948. július 16-án) panamai salsa énekes, dalszövegíró, jogász, színész, latin jazz zenész és politikus, leginkább afro-kubai és latin jazz műfajban.
Dalszövegíróként Blades mind a közép-amerikai nueva canción és kubai nueva trova lírai kifinomultságát, mind pedig a kísérleti tempós és politikailag inspiráló Nuyorican salsát hozta zenéjében, megalkotva ezzel a thinking persons’s <gondolkodó emberek> (salsa) dance zenéjét.
Blades slágerek tucatjait komponálta, a leghíresebb a “Pedro Navaja”, egy dal a szomszéd gengszterről, aki meghal egy rablás során (a “Sorpresas című dalban folytatódik ez a sztori), melyet a “Mack the Knife” ihletett.
Szintén ő írta és énekli, amit sok panamai a második himnuszának tart, melynek a címe: “Patria”, Anyaföld.
Blades egy ikon Panamában és csodálják Latin-Amerika-szerte, 1994-ben a szavazatok 18%-át szerezte meg amikor egy meghiúsult kísérletet tett a panamai elnökségi poszt megnyerésére.
2004 szeptemberében, Martin Torrijos panamai elnök turizmusért felelős miniszternek jelölte ki Blades-et.
Kezdetek:
A Blades egy angolszász vezetéknév, eredetileg az Egyesült Királyságból, de mint sok más spanyolul helytelenül kiejtett név, széles körben elterjedt lett. Vezetékneve mind az eredeti angol formájában, mind a spanyol kiejtésű változatban használatos; családja az angol kiejtést használja.
Blades Panamában, Panama városban született, Anolan Diaz, kubai zongorista, énekes és színésznő, illetve Ruben Dario Blades tehetséges sportoló gyermekeként.
A családja nem biztos benne, hogy a Blades-ek hogyan kötöttek ki St. Lucia-ban, de amikor a nagyapja áttelepült Panamába, Bocas de Toro tartományban éltek. Blades családja történetét a Show De Ruben című web show-jában mutatja be, weboldalán: http://www.rubenblades.com
Blades életének korai szakaszában a Los Salvajes del Ritmo-ban volt énekes egyetemista társaival, illetve szintén vendégénekes és dalszövegíró volt egy profi latin zenekarral, Bush y sus Magníficos néven. Leginkább a Joe Cuba Hatos és Cheo Felicioano volt rá nagy hatással, akinek az énekstílusát lemásolta/utánozta mind szóbeliségében, mind a hanghordozásban.
Blades politikai tudományokból és jogból szerzett diplomát a panamai egyetemen és a Panamai Banknál dolgozott mint jogász gyakornok. 1974-ben, diplomaszerzését követően az Egyesült Államokba költözött, ideiglenesen Miami-ban élt száműzött szüleivel, mielőtt New Yorkba költözött.
Blades zenei karrierjét New Yorkban kezdte zeneírással, miközben a Fania Record-nál dolgozott, ahol tehetséges zeneszerzőnek találták, akinek meg kell találnia a saját énekstílusát. Ez a munka jó lehetőség volt hogy közel maradjon a céghez, amíg nem jön a nagy lehetőség.
Blades együtt dolgozott Ray Barettoval és Larry Harlow-val. Nemsokkal ezután, Blades a harsonás és bandavezető Willie Colon-nal dolgozott együtt és számos albumon működött közre a Fania All Start-sal.
Blades első előkelő slágere az 1977-es albumon megjelent Metiendo Mano volt, amelyet 1968-ban szerzett. A dal később a nemhivatalos kampánydala lett, amikor a panamai elnöségért indult.
A Colon and Blades albuma, a “Siembra” (1978) a legnagyobb eladású salsa album volt élete során. Több, mint 25 millió példányban kelt el, és majdnem az összes dal egyidőben lett sláger Latin-Amerika szerte.
Blades később elégedetlen lett a Fania-val és megpróbálta megszűntetni a szerződését, de az kötelezte őt számos további album erejéig.
1984-ben, Blades az Eletrához szerződött és számos albumot rögzítettek, köztük a Grammy-díjas korongok, az Escenas és az Antecedente. A Fania néhány évvel később is adott ki lemezeket a korábbi archívumukból.
1982-ben, Blades megkapta az első színészi szerepet a The Last Fight c. darabban, amiben egy énekesből vált boxolót játszik, egy bajnokság erejéig, ahol az ellenfele a valódi életben is boxoló Salvador Sánchez.
1985-ben, a Crossover Dreams filmjében társ-íróként és sztárként szerepelt, mint New Yorki salsa énekes. Blades szintén elkezdte karrierjét a filmzene-szerzésben is. 1985-ben nemzetközi jogból szerzett diplomát a Harvardon.
Az 1988-as angol nyelven kiadott lemezét követően számos kritika érte. Ezekre ő azonban a következőképpen reagált: “Nem hiszek abban a nézetben, hogy valakit az alapján ítélnek meg, hogy egy bizonyos nyelven vagy bizonyos módon beszél. Számomra a zene egy univerzális dolog, és mindig is érdeklődtem az angol nyelvű zene, számomra nyújtott irányzata iránt, amelyet eddig nem találtam meg a fordítási kifejezésekben, az afro-kubai ritmusokkal, amelyekkel eddig dolgoztam.”
Miután megkapta az első Grammy-díját 1986-ban az Escenas-ért, 1987-ben megalkotta az Agua de Luna lemezét, melyet Gabriel Garcia Marces történeteire alapozott. A következő éveben adta ki az angol nyelvű Nothing but the Truth című lemezét, Stinggel, Elvis Costelloval és Lou Reed-del. Ugyanebben az évben adta ki a sokkal tradícionálisabb salsa Antecedente-t, egy másik Grammy díjas albumot.
Az 1990-es évek folyamán filmekben szerepelt és a Son del Solar-ral készített albumokat. Számos filmje jelent meg, köztük The Milagro Beanfiled War (1988), The two Jakes( (1990), Mo’ Better Blues (1990), Color of Night (1994), stb.
Blades 1999-es albuma, a Tiempos, amelyet a Costa Rica és Sexteto de Jazz Latino csapatok zenészeivel készített, melyben szünetet tartott salsa múltjában és a trendi latin zene felé fordult. Az album Grammy díjat nyert – ironikusan – a Latin pop kategóriában.
2004-ben művészi pályáját szüneteltette, amikor 5 évre a panamai turizmusért felelős miniszter lett.
2008 nyarán egy rövid turnén vett részt Európában, a costa-ricai Son de Tikizia csapattal a háta mögött. 2009-ben ér véget megbízása, ekkorra tervezi, hogy a Buscando America 25. évefordulójára újra összehozza majd a Seis del Sorar csapattagjait.
|
